#LetTedRide

A zsűri döntésének értelmében a csapatidőfutamot sérülten, és gyakorlatilag teljesen egyedül teljesítő Ted King (Cannondale) nem állhat rajthoz az ötödik szakaszon, mivel hét!!! másodperccel elmaradt a szabályokban lefektetett 25%-os határtól. Agyrém.

A nizzai etap után azzal kéne foglalkoznunk, hogy a valaha volt egyik legnagyszerűbbet láttuk ebben a műfajban. A végén kevesebb, mint egy másodperc döntött az Orica javára, ennek köszönhetően szerdán Simon Gerrans-en lesz a sárga trikó. Az ember sajnálkozna az Omega balszerencséjén, megosztaná a franciául is kifogástalanul beszélő, a vereséget teljes mértékben magára vállaló David Millar fájdalmát, és örömködne azon, hogy senki sem szállt el az összetettre esélyes versenyzők közül, hozzátéve, hogy Cadel Evans azért a vártnál jóval többet kapott, és még a BMC-nél is csalódást keltő teljesítményről beszélnek.

Ennél azonban van egy sokkal fontosabb történet is, Ted Kingé. A Cannondale 30 éves versenyzője életében először állhatott rajthoz a Tour de France-on, de rögtön az első napja rémálommá vált, ugyanis rendkívül komoly vállsérülést szenvedett abban a bukásban, ami nagyjából 6km-rel a cél előtt történt. Az orvosok megvizsgálták, engedélyt adtak a folytatásra, az elmúlt két nap során be is érkezett a grupettóval. A csapatidőfutam azonban túlságosan nehéznek bizonyult számára: a sérülése miatt egy közönséges országúti kerékpárral állt rajthoz, már az első kilométeren leszakadt a társaitól, onnantól kezdve egyedül tekert az Angolok sétányán. Amikor beérkezett, tudta, hogy necces lesz, de reménykedett, hátha nem lesz rosszabb az ideje a győztes csapat eredményének 125%-nál. Bár a saját számításai azt mutatták, hogy bent maradt- erről még az SRM-adatait is feltöltötte- a zsűri szerint hét másodperccel elmaradt a határtól, ezért holnap már nem folytathatja.

„Nem akarták meghallgatni a magyarázatunkat.”- kezdte értékelését Paolo Barbieri, a csapat sajtófőnöke. „Ted vállsérüléssel versenyzett, országúti kerékpárral. Rendkívüli bátorságról tett tanubizonyságot. Nem adta fel a harcot. Ez mutatja egy kerékpáros igazi értékét, de a zsűrit mindez nem érdekelte.” Rengeteg kerékpáros, köztük Janez Brajkovic is megnyilvánult társa érdekében.

A Vincente Tortajada-vezette bizottság nem először hibázik. Emlékezhetünk Marc Madiot kiakadására a célmizéria után, akkor azt lehetett gondolni, hogy ennél rosszabb már nem jöhet. (Ma egyébként sikerült 2000 svájci frankra megbüntetnie a szintén sérülten versenyző Tony Martint, mert a kerékpárján rajta volt az időfutamban szerzett világbajnoki címének jelzése, márpedig ez csapatidőfutam volt, és itt nem lehetett volna rajta, még úgysem, hogy amúgy az Omega a szám aktuális világbajnoka...) Söt...

Ha ez a döntés érvényben marad, akkor alaposan el kell gondolkodni, hogy miért is van ez az egész... Mert ha jól emlékszem, az alapötlet az volt, hogy a sportolók olyan teljesítményt fognak nyújtani Franciaország körbe tekerésével, ami elmismerést és tiszteletet vált ki az emberekből. Márpedig annál nagyobb dolgot, amit Ted King produkált, nehéz lesz elképzelni- ugyanezen a szinten van Tony Martin és Geraint Thomas is, ők ketten a sérülésük ellenére is világklasszis szinten tekertek a mai napon.- Ted Kingnek az első szakasz végétől kezdve esélye nincsen arra, hogy szakaszt nyerjen...hogy egy részhajrát elvigyen... Neki egyetlen célja van: megvalósítani az álmát, eljutni a Champs-Elysées-re. Nem kizárt, hogy valamelyik keményebb hegyi napon amúgy is feladná. De az esélyt ne vegyék el tőle! Az elődei 110 évvel ezelőtt 17 órát, vagy akár még többet is tekertek azért, hogy eljussanak az egyik városból a másikra. Eugène Christophe 1913-ban 18 perces előnnyel vezetett a „virtuális” összetettben, amikor eltörött a villája... Fékezett, megállt, vállára kapta a kerékpárját, gyalogolt vele 10km-t, betért egy helyi kovácshoz, ahol- mivel a szabályok szerint a versenyzőn kívül senki sem nyúlhatott hozzá a bringához- saját maga megjavította a villát, és végül 4 órás háránnyal, de beérkezett a célba. Megkérdezték tőle, miért nem adta fel? A válasz az volt: „Ez a Tour de France! Ezt nem szabad feladni.”

Amiben az összes szurkoló reménykedik, hogy a zsűri mégis áldását adja a folytatásra. Előfordult már ilyen korábban, például a 2012-es Giro királyszakaszán, ahol Cavendish volt az egyike azon 88 versenyzőnek, akit ki kellett volna zárni, de a túlságosan nagy szám miatt nem tették meg. Videofelvételek vannak arról, ahogyan lökték az akkori világbajnoki trikóst, ez sem befolyásolta a döntést.. Akkor most mire ez a nagy keménység? Akkor, amikor ez a sportág a hitelességének visszaszerzéséért küzd, lehetne arról beszélni, hogy ezek az emberek 65km/h-s sebességgel csapódtak az aszfaltnak, normál esetben az orvos több hét pihenőt írna elő nekik, de ők nem törődve a fájdalommal mennek tovább előre... De nem. Mi megmutatjuk... Ehhez képest a fehérvári Duricaé eltörpül az öngólok sorában, pedig...

Az ügyben megnyilvánult Lance Armstrong is, aki azt írta, szerinte cimboráját látni fogjuk a holnapi rajtban. Remélhetőleg igaza lesz.

Végezetül, Ted King nevében szeretném ezt a számot küldeni a zsűri valamennyi tagjának, és mindenkinek, aki szereti... :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.